Egészen más hangulata van ennek a könyvnek mint a Sötét elméknek, ami nem baj egyáltalán. A karaktereink rengeteg fejlődésen mentek át, új szereplőket is kaptunk és az izgalom minden oldallal csak fokozódik.
Miről is szól?
Ha nem olvastad még az első részt mindenképp tedd meg! Ha végeztél gyere vissza és beszéljük meg :) ohh és azonnal vedd meg a Sötét játszmákat! (Tudom, hogy akarni fogod!)
Először azt hittem rögtön ott fogja felvenni a történet vonalát, ahol az első befejeződött, de nem. Eltelt egy kis idő, Ruby átesett a Liga kiképzésén, ahol bevetésekre küldik a csapatával és vezető ügynökökkel. Hamar megismerkedünk három másik gyerekkel: Nicoval, Vidaval és Jude-dal, akik Ruby-val Cate csapatát alkotják.
Az egyik bevetésen egy nagyon fontos foglyot kell kimenekíteniük, akiről később kiderül, hogy nem más, mint Cole Stewart, Liam testvére... Akiről kiderül, hogy igen fontos szerepet tölt be a Ligában, és Ruby-ra is szüksége van.
Ha még nem olvastad tedd meg, és gyere vissza! :) Illetve a végén találsz egy spoiler mentes összegzést.
Mit gondolok a karakterekről?
Ruby: Ruby-t az első rész óta még jobban megszerettem, pedig már akkor is egy nagyon erős főhős volt. Erősen megedződött a Ligában töltött hónapok alatt, próbálta teljesen kizárni a múltját. Mikor "elfogta" a Liga megígérte magának, hogy senkit sem fog közel engedni magához. Ez viszont megdőlt teljesen, szerintem már mielőtt elindult volna Jude-dal és Vidaval megkeresni Liamet és a memóriakártyát, már akkor is közel álltak hozzá. Sőt, még azt mondanám, hogy Cate is. A kapcsolatuk Cate-tel nagyon érdekes, szerettem azt hinni, hogy Cate igenis az ő oldalukon állt, és ő maga is a gyerekek felszabadításéért küzdött, bár ez számomra a könyv végén sem derült ki.
Továbbra is imádtam a kapcsolatukat Dagival, bár ez is megváltozott, azt hiszem felnőttek a feladatra és a felelősséghez is megértek.
Nagyon érdekes volt végigkövetni a belső szenvedéseit, amik továbbra is érthetőek voltak: embereket ölt, úgy használta a képességeit, ahogy sosem akarta, kezdett olyan lenni, mint Clancy. El kellett döntenie, hogy feláldoz-e mindent a szerettei megvédéséért. És egyértelműen jó döntéseket hozott. Jó, rendben, el kell ismerni, hogy nem mindig de az adott helyzetben ő ezeket tartotta a legjobbnak.
Liamet pedig minden helyzetben, csak védeni akarta, ez viszont sokszor vezetett konfliktushoz vezetett, Ruby néha egy kicsit túlzásba vitte: annyira hozzászokott a Ligában ahhoz, hogy rajta van minden felelősség, neki kell védelmeznie a többieket, mint vezető. Eddig viszont Liamnek kellett vigyáznia mindenkire, és nehezen tudja elfogadni, hogy Ruby már nem csak saját magára képes vigyázni, de a saját csapatára, barátaira is.
Ruby rengeteget fejlődött, bátrabb lett, megtanult kiállni önmagáért.
Jude: Jude egy könnyen megszerethető karakter, még csak 14 éves és olyan helyzetekbe kényszerítik, amiket nehezen tud megoldani, feldolgozni. Ruby szívéhez is hamar hozzánő esetlensége és kedvessége miatt. Ő is egy olyan szereplő aki bármire képes azokért, akiket szeret, sokszor az ő képességeinek köszönhetően menekülnek meg mind.
Naivitása néha zavaró már, viszont ő ebben az általa készített burokban él és nagyon nehezen enged ezen bármit is át, szeretne megmaradni abban a hitben, hogy a Ligában is mindenki értük dolgozik és minden jóra fordul. Ezért is fájt annyira nekem is, illetve Rubynak is a halála. Hiszen ő volt minden szörnyűség között is a feltétlen gyermeki szeretet, bizalom és ártatlanság.
Vida: Vida eleinte rettenetesen idegesített, fennhéjázó és nagyképű volt. Mikor pedig másodszorra is megtalálta Ruby-ékat és előadta a történetét, miszerint ő is Liam megtalálásában segít és Cate-tel és Cole-lal összedolgozva jutott el idáig... Hát nem igazán hittem neki. De később bebizonyosodott, hogy nem volt igazam. Vida különös de a maga módján Ruby egyik legerősebb barátja és szövetségese lesz: ami a szívén az a száján de az élete árán is védelmezi azt a pár embert akit közel enged magához. A ridegségével próbálja talán elriasztani az embereket, nem akarja, hogy ismerjék őt, és ezzel a gyengeségeit is.
Dagi: Ő az, aki számomra az első perctől az egyik legfontosabb szereplő. Most ismét visszatér a csapatunkhoz, viszont rengeteget változott. Néha azt hiszem elég negatívan is. Az anarchikus állapot, kemény döntéseket követel, nem a fejvadász engedélye miatt neheztelek rá egy kicsit, hogy így mondjam, de nem szerettem sokszor, ahogy Ruby-hoz és a Ligához viszonyult. Illetve megvan benne az arrogancia is, ami Vida és Jude miatt még jobban előtérbe kerül. Továbbra is egy határozottan pozitív karakter, de érdekes látni, hogy kiből mit hoz ki egy ilyen helyzet.
Liam: Liammel én továbbra sem vagyok kibékülve. Ebben a könyvben egyre jobban kezdtem elfogadni, bár az kicsit túl egyszerűnek tűnt nekem, hogy Ruby-ékat is pont az a tábor kapta el, ahol Liam is betegeskedett. Illetve Liam gyors felépülése sem túl hihető: hiszen alig volt élelmük, pár gyógyszert tudtak csak szerezni, Liam pedig szinte haldoklott.
A kapcsolata a bátyjával nagyon érdekes, remélem az utolsó kötetben kiderül a köztük lévő feszült viszony oka is. Hiszen itt nem tudtunk meg semmit, csupán, hogy haragszanak egymásra, Liam pedig menekül a Liga elől minden áron.
A fordulat pedig: én teljesen elképedtem! Cole vörös, és erre senki, de senki nem jött rá... Elég lehetetlennek hangzik, ha jobban belegondolunk.
Nagyon érdekes volt, hogy Liam érzelmei Ruby iránt teljesen megmaradtak annak ellenére, hogy Ruby minden róla szóló emlékét kitörölte. Nem végzett tökéletes munkát természetesen, ahogy később látjuk. Bár nem teljesen értem, hogy kapta őket vissza hirtelen Liam, de elfogadom, hiszen képességeinek ezen területét Ruby szinte alig tudja irányítani.
Egy dologba továbbra is belekötnék azonban: a kapcsolatuk. Liam érzelmei és kötődése Ruby iránt annyira erősek, hogy azok ott maradnak továbbra is, ez érthető. Viszont honnan jön ez a mély szerelem? Az első könyvben se láttuk, hogy mit szeretnek egymásban, hogyan bontakozik ki ez a szerelem, csak megkaptuk, hogy van és ők szeretik egymást. De ha elhatárolódom az ott történt dolgokról és csak a Sötét játszmákat nézem, sokkal erősebb a kapcsolatuk és kezdi érteni az olvasó is.
Cate: Cate-tel szemben én a könyv végéig szkeptikus voltam, ahogy Ruby is, viszont volt egy kis hitem is talán, hogy van valaki. Valaki létezik aki a gyerkeken akar segíteni, fel akarja szabadítani a táborokat, meg akarja menteni őket. Hiszen a Ligában töltött hóapok alatt úgy tűnt fontosak számára mind: Ruby, Jude, Vida és Nico is. De azért nem tudja az ember elfelejteni az eddigi tetteit. Viszont egy pici kétkedés maradt bennem, de igazából csak az eltűnésekor ébredt fel. Különös, ismerjük el, különös. (Igen, az a vég. Nem bírom ki decemberig...)
Clancy: Ő az, akit legszívesebben felkapnék és kihajítanám. Tökéletes példája az emberi kegyetlenségnek és brutalitásnak. Olyan gyerekeket tesz tönkre, akik olyanok mint ő. És miért? Miért? Hogy megdöntse az apja hatalmát? Hogy legyen egy hadserege? Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy lehet, hogy valaki megtapasztalta ezt a szintű kegyetlenséget, pálcát tör mások felett, majd ő újra elköveti. Elköveti ugyanúgy. És a legvégén, miért is küzd? Azért, hogy ne vehessék el tőle a képességeit? Hogy ő vehesse át az apjától a hatalmat a gyerekseregével? Csodálatos terv...
Mit gondolok összességében, miért ajánlom?
Tökéletes folytatása az első résznek! Az izgalom minden oldallal fokozódik, le se tudtam tenni (csak ha aludtam, vagy tanultam, ami sajnos gyakran megesett...). Az írónő több olyan dolgon változtatott ami kifogásolható volt az első részben, egyre komolyabb hangnemmel és mondanivalóval tért vissza.
Jó volt látni, hogy továbbra is vannak olyanok akikben maradt némi emberség, szeretném hinni, hogy ez a valóságban is így lenne.
Szerintem aki már olvasta az első könyvet, annak nem is kell ajánlás. Viszont, ha az nem nyert meg igazán, nem hinném, hogy ez elnyeri a tetszésed. Sokkal sötétebb hangvételű az egész azonban. Akit az írónő nem tudott meggyőzni, azt szerintem én sem fogom.
A könyvet a legolcsóbban és a legkönyebben a Maxim kiadótól tudjátok beszerezni! A harmadik könyv megjelenéséről, más megjelenési dátumokkal együtt pedig egy másik bejegyzésben fogok beszámolni. :)
