Aki ismeri a sorozatot, annak nem kell bővebben bemutatni. Ha nem olvastad eddig és szereted a fantasy-t, vagy épp az Üvegtrónt garantálom, hogy új kedvencre találsz. :)
Most pedig jöjjenek az idézetek. :)
/ami spoiler-t tartalmaz, azt el fogom választani/
"– Undorító rohadék vagy.
– Feltétlenül meg kell kérdezzem Tamlintól, hogy ilyen hízelgéssel nyerted-e meg a szívét." /Feyre és Rhysand/ – Feltétlenül meg kell kérdezzem Tamlintól, hogy ilyen hízelgéssel nyerted-e meg a szívét." /Feyre és Rhysand/
"– Miért tett az ágyasává?
– A nyilvánvalótól eltekintve? – Tökéletes arcára mutatott. "/Feyre és Rhysand/
"– Nem hiszek a sorsban. És nem hiszek egy nevetséges üstben sem." /Feyre/
"Olyan könnyűnek éreztem magam, mintha pitypangpihe lettem volna, ő pedig úgy fújt, akár a szél, szerte a világba.
Rám mosolygott, én pedig visszamosolyogtam. Nem kellett megjátszanom magam, az lehettem, aki éppen voltam." /Feyre/
"– Az apám egyszer megkért, hogy ne szóljak bele, ha a nővéreim egy jobb életet, egy jobb világot képzelnek el maguknak. Én pedig azt feleltem nekik, hogy nincs ilyen. – A hüvelykujjammal végigsimítottam a száját, megcsodáltam, és a fejemet csóváltam. – Soha nem értettem, mert… mert képtelen voltam elhinni, hogy lehetséges. – Nyeltem egyet, és elvettem a kezem. – Egészen mostanáig."/Feyre/
"-Legközelebb, amikor a bolond Lucien tanácsot ad neked, hogyan ejtsd csapdába a Surielt, akkor gyere inkább hozzám. Levágott csirkék, komolyan mondom, az eszem megáll! Elég lett volna új ruhával kecsegtetned, és a lábaid előtt hevert volna. " /Tamlin/
"Itt helyben, az asztal tetején is megkaphatott volna. Érezni akartam a nagy kezét a csupasz bőrömön, azt akartam, hogy a fogával végigkarcolja a nyakam, az egész testemen akartam érezni a száját.– Én egyébként ebédelnék – szólt Lucien." /Feyre és Lucien/
"– Főjek meg az Üstben! – füttyentett Lucien, amikor meglátott a lépcsőn. – Határozottan tündérien néz ki ez a lány!" /Lucien/
"– A szerelmemért jöttem – jelentettem ki halkan."/Feyre/
"– Tündérdisznók! – kiáltottam. Lucien akkorát röhögött, hogy majdnem felborult a székével. Tamlin arcán is szélesedőben volt a mosoly, ezért jobbnak láttam elhagyni a helyszínt."/Feyre/
"– Akkora szükségünk van a reményre, mint a kenyérre és a húsra – szakított félbe apám, a tekintete most kivételesen tiszta volt. – Szükségünk van a reményre, különben nem fogjuk kibírni. Hagyd meg neki a reményt, Feyre! Hagyd, hadd képzeljen el egy jobb életet. Egy jobb világot, (…) Apámra néztem, a tekintetem keménységet sugárzott.– Nincs jobb világ." /Feyre/
"Nem tehettem mást, évek óta csupán ennyire voltam képes: arra összpontosítottam, hogy túléljem az előttem álló hetet, napot és órát." /Feyre/
"– Mert lenyűgöz az emberi léted: ahogy örülsz, ahogy átélsz dolgokat, olyan vadul, mélyen, mindent egyszerre… ez nagyon… lelkesítő. Vonz, még akkor is, ha tudom, hogy nem kellene, és próbálom is elkerülni. " /Tamlin/
"A ti életetek ennyiből áll? – kérdeztem tőlük. – Megkíméltek embereket a szerződésben foglaltak alól, és jókat lakmároztok? – Szigorú pillantást vetettem Tamlin késeire, harcos öltözékére és Lucien kardjára. Lucien vigyorgott.– Ezenkívül szellemekkel táncolunk teliholdkor, elraboljuk és kicseréljük a csecsemőket a bölcsőben… " /Feyre és Lucien/
"A hó csak hullott szakadatlanul, a hópelyhek táncoltak és köröztek, akár a csillogó porszemek, fehéren és frissen ebben a barna és szürke világban."/Feyre/
"Rhysand engem nézett, éjszakába burkolózva halványan mosolygott."/Feyre/
"– De nem azt mondtad nekem- folytatta Amarantha élesebb hangon, Clare-re mutatva-, hogy azt a lányt láttad? Rhysand zsebre tette a kezét. – Az emberek nekem olyan egyformának tűnnek. Amarantha édeskés mosolyt vetett rá. – És a tündérek? Rhysand újra meghajolt, finoman, mintha táncolna. – A sok unalmas arc között a tiéd valódi műalkotás.Ha nem egy hajszálon függött volna az életem, akkor elröhögtem volna magam. " /Rhsand, Amarantha és Feyre/
És néhány spoiler-t tartalmazó :)
"– Elég volt a házimunkákból és a próbákból – mondta, erotikus gyengédséggel a hangjában. Az őrök sárga szeme elhomályosult, tekintetük eltompult, leesett az álluk, felcsillantak éles fogaik. – A többieknek is mondjátok meg! Ne lépjetek a zárkájába, ne érjetek hozzá! Ha mégis ilyet tennétek, fogjátok a tőrötöket, és belezzétek ki magatokat! Megértettétek?
(…)
Rhysand rám mosolygott.
– Szívesen. – dünnyögte mély hangján, én pedig kisétáltam." /Rhysand/
"Nem találtalak – panaszolta, és olyan közel hajolt, hogy éreztem a leheletét –, ezért valaki mást szedtem fel. Nem volt menekvés, de nem is tudtam biztosan, hogy mit akarok.
– Arra kért, hogy vele se legyek gyengéd – morogta, a foga csillogott a holdfényben. A fülemhez hajolt. – De veled gyengéd lettem volna. – Borzongás fogott el, behunytam a szemem. Minden porcikám megfeszült, a hangja visszhangzott bennem. – Minden érintésre a nevemet nyögted volna. És nagyon-nagyon sokáig tartott volna, Feyre." /Tamlin/
"– Ez a test más lett, de ez itt – mutattam a szívemre –, ez még mindig emberi.Talán az is marad. De könnyebb lett volna együtt élnem ezzel… – A torkomat sírás fojtogatta. – Könnyebb lenne elviselni a tetteim súlyát, ha a szívem is átváltozik. Akkor nem érdekelne ennyire az egész, vagy meggyőzném magam valahogyan, hogy haláluk nem volt hiábavaló. Lehet, hogy a halhatatlanság ezt a fájdalmat is megszünteti egyszer. De fogalmam sincs, tényleg ezt akarom-e.
Rhysand megvárta, míg újra a szemébe nézek.
– Örülj, hogy emberi szíved van, Feyre. Csak sajnálhatod azokat, akiknek nincsenek érzéseik." /Feyre és Rhysand/
– Pontosan emlékezni fogok arra, hol értem hozzád. De ha bárki más hozzád ér, akár az a bizonyos főúr, aki szereti a tavaszt, tudni fogok róla. – Megcsipkedte az orrom. – És Feyre – tette hozzá kényeztető mormogással –, én nem szeretem, ha a tulajdonomhoz nyúlnak. /Rhysand/
